FARKASLAKA KÖZSÉG

JELKÉPEI

I.  FARKASLAKA KÖZSÉG CÍMERE

BEVEZETÕ

A CÍMER a ZÁSZLÓVAL együtt egy közösség történelmi múltjának, jelenének, önazonosságának és önbecsülésének legfontosabb szimbólumai. Kialakulásuk a lovagkorba nyúlik vissza, s mintegy nyolcszáz évet ível át folyamatos használatuk. Kialakult törvényszerûségeit a CÍMERTAN (HERALDIKA) szabályozza. A különbözõ alakú CÍMERPAJZSOKBAN ábrázolt CÍMERKÉPEK és SZÍNEZÉSEK kialakult történelmi hagyományokat követnek, szabályait az alkotónak fegyelmezetten kell alkalmaznia. Az a jó címer, amelyik mindenki számára közérthetõen egyszerû és szellemi üzente a múltból a jelenen át jövõbemutató.

A CÍMERTERVEZÉSHEZ FELHASZNÁLT SZEMPONTOK

1.      FARKASLAKA domborzati és földrajzi adottságainak ábrázolása, a Nyikó folyócska megjelenítésével.

2.      A székelységhez kötõdõ szoros kapcsolat jelképi kifejezése.

3.      A történelmi idõkben vészjelzésre szolgáló székely õrtûzet, valamint az õsi faszénégetést megjelenítõ címerkép.

4.      A helyi közösség római katolikus vallását kifejezõ címerkép

5.      Farkaslaka híres szülöttjének Tamási Áron írónak a jelképi megjelenítése.

A CÍMERTERVEZÉSHEZ HASZNÁLT CÍMERKÉPEK

FARKASLAKA község címerének megalkotásánál a magyarországi és romániai címerhasználatban egyaránt0 elõforduló, lekerekített, hegyesvégû CÍMERMERPAJZS formát alkalmaztam.

A címerpajzsot egy vágással (vízszintes osztás) 1.sz.felsõ és 2.sz.alsó címermezõkre osztottam. A két címermezõt egy vízszintes ezüstszínû hullámos pólya választja el egymástól, mely a település határában található Szõke-Nyikó folyócskát jelképezi. Ismeretes, hogy három évvel ezelõtt katasztrofális árvizet okozott.

Az 1.sz.felsõ címermezõben kék színû háttérben, zöld színû hármashalmot ábrázoltam. A középsõ halmon egy farkas ábrázolást látunk, amely jobb mancsában egy ezüstszínû, arany markolatú szablyát tart. Ismeretes, hogy a jelenlegi Farkaslaka a Gordon hegy oldalában Péterfalva néven helyezkedett el a történelmi idõben. Elsõ írásos adata az 1566-os adóösszeírás jóvoltából maradt fenn. A település neve eredhet a régi pogány idõkbõl a farkas totemállat nevébõl, viszont a hagyomány szerint a közeli erdõkben sok farkas lakott, amelyek néha a faluba is bemerészkedtek, és az õrizetlenül hagyott lovakat megtámadták. Így a farkas lakta névbõl eredhet a Farkaslaka név. Különbözõ kultúrákban a farkasnak, mint totemállatnak fontos jelentéstartalma volt, melyet az alábbiakban ismertetek.

„..A FARKAS Európa egyik legnagyobb testû õshonos ragadozója. Õsi, mágikus totemisztikus tiszteletét, védelmezõ szerepét régészeti leletek bizonyítják. Az ókori rómaiaknál, a belsõ-ázsiai nomád népeknél, például a türköknél, a tatároknál egyaránt totemõs. Az etruszk síremlékeken az alvilágisten visel farkasálarcot, itt a halál jelképe. A római mitológiában Silvanus és Mars állata. Romulus és Remus táplálója; Róma jelképe.

A zsidó és keresztény hagyományban elsõsorban a gonosz, a rossz megtestesítõje, a sátán szimbóluma; Szt. Ágoston így ír egyik beszédében: "Ki a farkas, ha nem az ördög?"

A középkorban a következõ hiedelmek kapcsolódtak hozzá. Ha a farkas elõbb pillant meg egy embert, mielõtt az észrevenné, az ember el fogja veszíteni a hangját. Ha mindez fordítva történik, a farkas megszûnik kegyetlen vadállat lenni. Zsákmányszerzõ vadállat, ugyanakkor rendkívül óvatos. Széllel szemben közelíti meg a birkanyájat, hogy förtelmes szagát a kutyák ne érezzék. Saját magával is meglehetõsen kegyetlen: ha zajt üt a csapáson, úgy bünteti meg magát, hogy megharapja azt a lábát, amelyikkel rosszul lépett. Akkor is megmutatkozik ravaszsága, mikor nem a farkastanya körül vadászik kölykeinek, hanem távolabbi helyeken keres prédát. A farka végén lévõ szõrcsomót szerelmi bájital készítéséhez használták, ezért úgy tartották, ha a farkast elfogják, inkább leharapja ezt a csimbókot, mintsem bárki megszerezhesse. A nõstény tavasz kezdetén hozza világra kicsinyét, májusban, amikor elõször villámlik.

Allegorikus megfelelés alapján az ördög maga, aki a hívõk nyája körül ólálkodik. Ahogyan a farkas az elsõ villámlásban ellik, úgy bukott alá a gonosz a mennybõl, mikor elsõ alkalommal megmutatkozott igazi kevélysége. Vannak ostoba emberek, akiket elkápráztatnak az ördög cselekedetei, csakúgy, mint az éjjel világító farkasszemek. A farkas nem tudja fordítani a nyakát, az ördög pedig sosem fog a bûnbánat felé fordulni. Az erények és a bûnök allegorikus ábrázolásain a farkas a Falánkság, a Rablás és a Mértéktelenség kifejezõje.

A népmesékben az erõszak, valamint az ártó hatalom megtestesítõje; a néphitben boszorkányság, rosszindulatú varázslás is kötõdött hozzá. Az õsi magyar hitvilág táltosai szintén a negatív erõket jelképezõ farkasok leküzdésével bizonyították erejüket, kiválasztottságukat, s gyõzelmük után kerülhetett sor az utolsó próbatételre, a bikával való küzdelemre.”

A címermezõ jobb felsõ (látvány szerint bal felsõ) szegletében aranyló NAP arcot, bal felsõ (látvány szerint bal felsõ) szegletében ezüstszínû növekvõ HOLD arcot láthatunk. A címerképeket részletesebben az alábbiakban ismertetjük.

A Nap és a Hold az alábbi mélyebb jelentéstartalmat hordozza.

„Az ember már az õsidõkben tudta, hogy NAP nélkül nincs élet, de tisztában volt pusztító erejével is. Szimbolikus jelentõségét növelte, hogy az idõszámításnak is a látszólagos NAP mozgás a legfõbb kulcsa. Ennek megfelelõen szimbolikája igen gazdag. Egyazon kultúrában, kultúrkörben tisztelhetik, mint égitestet – méghozzá többféleképpen napszak, hónap és évszak szerint -, attól elkülönülten, mint Istent, vagy isteni megnyilvánulást. Így a keresztény kultúrkörben a Biblia is számos párhuzamot von Jézus Krisztus és a NAP között. A Kora- keresztény mûvészet Krisztust Héliosz NAPISTEN képében ábrázolta. Így lett Krisztus – Illés próféta jövendölése nyomán – az IGAZSÁG NAPJA (HAL 4,2), s késõbb az IGAZSÁGOSSÁG szimbóluma jelezvén, hogy mindenre FÉNY derül. Emellett a keresztény szimbolikában a NAP az igazság és a bölcsesség jelképe lett, de Isten tulajdonságainak kifejezésére is használták. A 84.zsoltár 12.versében ezt olvashatjuk: Mert NAP és PAJZS az Úr, vagyis világosság és védelem.

A NAP-ot és a HOLD-at mindig együtt ábrázolják, melynek az a magyarázata, hogy több Egyházatyánál az Atyát és a Fiút, illetve az Ó-és Újszövetséget, valamint magát az EGYHÁZAT jelképezte, de vonatkoztatták Jézus megdicsõülésére is. Emellett a NAP és a HOLD a székelység õsi szimbóluma, melyet Zsigmond királytól nyertek címerhasználatul 1437-ben. Eredetük azonban még régebbi a hun és magyar õstörténetbe nyúlik vissza. Ismeretes, hogy eleink imával köszöntötték a felkelõ NAP-ot, mely hitvilágukban a hatalom, a bátorság és a boldog élet jelképe volt. (Ezt az õsi hagyományt õrizték meg számunkra a moldvai csángó asszonyok, akik Csíksomlyón minden esztendõben imáikkal várják a Napfelkeltét.) Õseink szintén imával köszöntötték az égbolton megjelenõ HOLD-at, mely hagyományaikban a tisztaság, a béke és a szeretet megtestesítõje volt. A FÉLHOLD az emberi élet és a szerencse változatlanságát is jelképezte.”

A két szélsõ halmon egy-egy stilizált vörösszínû tüzet ábrázoltam, mely az egykori határõrvédõ székelyek õrtüzeit idézi. Ezekkel veszély esetén füstjelzést adtak a szomszédos székely települések közösségeinek. A tûznek is mélyebb jelentése van.

„…A TÛZ a négy alapelem egyike, a VÍZ ellentétpárja. Uralkodó, aktív, férfias, forró és száraz principium. Világosság, elevenség, tisztaság társul hozzá. Mint emberré válásunk fontos segítõje, õsidõktõl fogva jelentõs jelkép. Nagy vallásokban a kultusz tárgya, eszköze, így a hinduizmus, a bibliai zsidó vallás, a római államvallás és a kereszténységé. Egyetemes szokás szerint újévkor a régi tüzeket eloltották és õsi módon (pl. csiholással) új tüzeket gyújtottak, amit tûzszentelõ szertartás kísért. Európában ez a szokás részben kelta-római eredetû. A kelták február, május, augusztus és november elsején tartották évszakkezdõ tûzfény ünnepüket. A februári gyertyaszentelés, a májusi Flórián-napi tûzoltás, a halottak napi lélek gyertyagyújtás szokása ezek maradványa. Ismeretes, hogy Szent Flórián mai napig is a tûzoltók védõszentje. A Luca-napi, karácsonyi, húsvéti, Szent Iván napi tüzes szokások a napfordulói, illetve napéjegyenlõségi ünnepekre vezethetõk vissza, s a fény, a nap évenkénti megújulását jelképezik. Megújít a tûz a keresztény tanítás szerint is. Keresztelõ Szent János mondja Jézusról: „Õ Szentlélekkel és tûzzel fog benneteket megkeresztelni” (Mt 3,11). A tûz a bosszú eszköze is. Ismeretes, hogy székely Dózsa Györgyöt tüzes vastrónon végezték ki…”

A 2.sz. alsó címermezõben vörös színû háttérben egy nyitott arany szegélyû, stilizált könyv foglalja el, melynek fehér lapjain aranyszínû alfa és ómega betû jeleket látunk egy átlósan elhelyezett lúdtollal (pennával). Ez az ábrázolásmód a helyi közösség római katolikus vallásosságát és Istenbe vetett hitét szimbolizálja, valamint a falu nagy szülöttjét Tamási Áront a híres székely írót, de ennél mélyebb jelentéstartalma is van.

„A KÖNYV általában a BÖLCSESSÉG és az ISTENI TITKOK szimbóluma, melyeknek kinyilvánított voltára a NYITOTT KÖNYV, a ki nem nyilvánítottra pedig a CSUKOTT KÖNYV utal. A leghíresebb könyvek a BIBLIA, a TÓRA, valamint a KORÁN. A magyar KÖNYV SZÓ kínai eredetû vándorszó, mely török közvetítéssel érkezett hozzánk. Bár a Biblia nagyon sok helyen említi a KÖNY-et, ám ez nem volt azonos a mai értelemben vett nyomdai termékkel. Az írásbeliség kialakulásánál elõbb égetett agyagtáblákat, majd papiruszt, késõbb pedig PERGAMENTET használtak, melyek TEKECSFORMÁJÚAK voltak.Pál Apostol a könyvet és a tekercset, illetve a pergamentet egyaránt említi a Timoteusokhoz írt levelében (II.Tim 4,13) Mózes a TÍZPARANCSOLATOT kõbevésve kapta, de beszél ISTEN KÖNYVÉRÕL, amikor az ARANYBORJÚT imádó Izrael népének bûneit magára akarja vállalni és így könyörög: BOCSÁSD MEG VÉTKÜNKET! mert ha mégsem akkor törölj ki engem a KÖNYVBÕL, melyet írtál. Az Úr pedig felelt Mózesnek: CSAK AZT TÖRLÖM KI A KÖNYVBÕL, AKI VÉTKEZETT ELLENEM (II.Móz. 32-33) Dániel próféta látomásaiban és a Jelenések könyvében bukkan fel az ÉLET KÖNYVE, ez utóbbi hét pecséttel volt lezárva (Dán. 7,10; Jel. 5,1; 20,12) A református szimbolikában mindig a Bibliát jelképezte. Ugyanakkor a római katolikus egyházmûvészetben a próféták, apostolok, evangélisták és egyházatyák jelképe volt.

Erdélyben nagyon sok emlék õrzi a KÖNYV szimbólumot. Megtalálható nyitott és csukott formában református prédikátorok, teológus professzorok, római katolikus plébánosok, unitárius lelkipásztorok sírkövein, de rávésték az 1702-ben elhunyt MISZTÓTFALUSI KISS MIKLÓS Európa-hírû nyomdász és Biblia-kiadó sírkövére is, amely a kolozsvári Házsongárdi temetõben található.”

A stilizált könyvön átlósan elhelyezett lúdtoll (penna), mint már a fentiekben jeleztem a falu híres szülöttjét Tamási Áron székely írófejedelmet jelképezi. Ennek a szimbólumnak is fontos jelentéstartalma van.

„Az írásra használt PENNA (LÚDTOLL), mint MADÁRTÓL EREDÕ TOLL, az égi ISTENI EREDETÛ HATALOM szimbóluma. Ezen túlmenõen az átörökített, leírt tudás eszköze, mellyel AZ ÍRÁSTUDÓK ISTEN KINYILATKOZTATÁSAIT, a TUDÁST és a BÖLCSESSÉGET vetették papiruszra, pergamenre, vagy manapság papírra.”

A címerképek mellett a színeknek is fontos jelentéstartalmuk van.

Általánosságban  a címerekben felhasznált színezésekrõl az alábbiakat kell tudnunk.

A FEHÉR az isteni fényt, a tökéletességet, a tisztaságot és az ártatlanságot szimbolizálja.

A SÁRGA gyakran az ARANYAT helyettesíti, s így a NAP, az örökkévalóság színe, de negatív értelemben az irigységé is lehet.

A VÖRÖS (Piros) jelenti a tüzet, a melegséget, a szeretetet, a vért, valamint Krisztus és a Vértanuk áldozatát. Más értelmezés szerint a világi hatalmat, sõt a pokol tüzét is jelképezi.

A ZÖLD, a tavasznak, a feltámadás reményének, a gyõzelemnek, valamint az Édennek a színe.

A KÉK az ég, a levegõ és a víz színe. Jelképezi a tisztaságot, a hûséget és az igazságot. Az Istenanyát Szûz Máriát kék színû köpenyben ábrázolják.

A BÍBOR szint a fõpapság ruháin és a címertani koronák belsõ díszítésén jelenítik meg.

A FEKETE az alázat, a világmegvetés, a halál és a gyász színe.

II. FARKASLAKA  ZÁSZLÓJA

A zászló alapszíne fehér, melyek széleit kifelé mutató vörös-kék színû farkasfogazat díszíti. Ismeretes, hogy a történelmi erdélyi címerben a vörös szín a magyarokat a kék szín a székelységet jelképezi. A fehér szín esetünkben az erkölcsi tisztaságot és a jövõbevetett reménységet, hitet óhajtja kifejezni. A fehér zászlómezõk 1/3 osztású tengelyében található a település címere méretarányosan elhelyezve.

FARKASLAKA jelképei így üzennek a mának és az eljövendõnek!

Budapest

                                                                                              Pécsi L. Dániel

                                                                                                jelképtervezõ